Zöld Béka Baráti Kör
Leiner Károly gyógypedagógus vagyok Kispestről, a Baráti Kör vezetője. 14 éve dolgozunk kollégáimmal azon, hogy azoknak a sérült gyermekeknek és fiatal felnőtteknek segítsünk, akiknek egyébként senki nem. Azóta régi tanítványaimból segítők lettek, akikkel együtt próbálunk meg néhány szép napot szerezni magunknak. Programjainkon bárki részt vehet.Mivel Baráti Körünk nem bejegyzett civil szervezet, így mindent önerőből kell megoldanunk: ezért támogatókat keresünk!
Olyan komplex programokat igyekszem összeállítani, melyekben meg tudjuk mindannyian valósítani magunkat, elfogadni a világot és elfogadtatni magunkat.
Mára kb.150 regisztrált taggal rendelkezünk, akik nagy családként elmennek havonta néhány alkalommal kirándulni, tájékozódási versenyeket rendezünk játékos formában, sportolunk, játszunk, kézműveskedünk, színházakba, galériákba járunk - egyszóval remekül érezzük magunkat - eredményeink magukért beszélnek.
Kik is vagyunk mi? Gyerekek, fiatal felnőttek, felnőttek: „épek” és „mások”, akik havonta néhány alkalommal /egyre gyakrabban/ összejövünk egy-egy kirándulásra, versenyre, egyéb programra. Ezeken az alkalmakon megbeszéljük örömeinket, sikereinket, megosztjuk egymással bánatunkat, gondjainkat. Megoldásokat keresünk és találunk. Programjainkon az élménypedagógia eszközeivel próbálunk meg segíteni egymásnak eligazodni az életben. Óvjuk, vigyázzuk környezetünket!
Ennél azonban sokkal többről van itt szó, mi egy nagy család vagyunk, és úgy is működünk. Nincs nap, hét, hogy ne keresnénk egymást személyesen, telefonon vagy levélben. Nem számít te ki vagy, milyen a bőrszíned, melyik suliba jársz, milyen zenét hallgatsz, hogy öltözködsz, mert mi egy nagy család vagyunk és neked is van itt helyed!
Ha tagja lennél ennek a remek társaságnak, akkor te is gyere el velünk és érezd jól magad!
Munkánkat 2008-ban a civil társadalom és a szakma
Példakép-díjjal ismerte el.
(GREEN FROG TOURIST FRIENDSHIP COMPANY)
by Károly Leiner
The Zöld Béka TBK has been founded in 1998. The author who is a teacher of handicapped children and leader of the Baráti Kör in one, introduces this local initiation which has already gave everlasting experiences many young people, healthy and handicapped as well.
When I (the author) changed my workplace in 1998, I begun my new work with great plan. As an escorting teacher I took part in excursions with the children of the district organised by a local society. These were excellent experiences although I witnessed that it was not always easy for the mentally retarded children of our school to adapt themselves to the healthy children and vice versa. The itineraries, time tables and programmes clearly reflected this problem. We took part in this excursions together, but still separated, the different children didn't mingled and played with each other. I thought, that I could do it better and as a passionate excursionist I decided to organise special excursions tailored to fit the claims of our mentally retarded children. We commenced to organise our own programs and these were so successful that after a year we've separated from the basis society and organised excursions once in a month, excluding the winter season (because our children rarely have got the adequate clothing for winter excursions). The whole thing had only one great flaw and it was that I remained alone with the program and with the responsibility, but I don't mind it and assume it proudly. It is an immense thanksgiving to me to witness the joy, the happiness of the moment, the disappeared imprints of the forgotten problems on their faces. Then I was left alone. I don't really know, but I presume the reason for it. Perhaps my colleagues thought that I don't need their help when they witnessed that we can get along and we have no problem. Of course it is not so, despite the fact that I was always educated - first by my mother and then by the life - to be able to pay my way. In addition to that it is an apparent tendency in the whole society which says that the help must be asked first and only then has one to help. I don't agree with this statement so thus, although there are other colleagues with our during our excursions, in most cases I organise and lead the excursions alone.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
