Jaj, nagyon jó volt!

Szombaton érkeztünk meg Kismarosra. Bevásároltunk a boltban, aztán a szokásos séta fel a házba. Beköltöztünk aztán nagy játék folyt egész délután: foci, hinta, játék a Morgó patakban. Többször átkeltünk rajta, mezitláb néztük, hogy mennyire hideg.

A játék után, délután vágtunk neki a szalamandrák lakóhelye felé vezető völgynek. Sajnos akkora a szárazság, hogy nem láttunk egyet sem, de legalább a hegytetőn találtunk egy imádkozó sáskát, vagy más néven ájtatos manót. Sokáig figyeltük, mert nagyon érdekes élőlény. Hamarosan szürkülni kezdett, majd besötétedett. Így indultunk vissza a források felé. A sötét erdő elég félelmetes, csak a lámpáink világítottak. Mire visszaértünk a házba, már vártak ránk a hatalmas pizzák. Jól belaktunk és teli gyomorral nem is ment azonnal az alvás. Folytatódott még sokáig a játék, a halk beszélgetés, mire végre elcsendesedett a ház.

Reggel megcsináltuk a reggelit, rendet tettünk a házban, majd nekivágtunk az ártéri erdőn keresztül a Verőce felé vezető rövid útnak. Volt időnk megállni a Duna-parton, játszani a Dunában, kagylót és csigát gyűjtögetni.

Verőcén indenki kapott sütit is és a játék után nem maradt hátra más, mint elindulni a koszos és büdös Budapest felé. Nagyon szívesen maradtunk volna még akár hetekig, de muszáj volt hazajönni.

Feledhetetlen élmény volt ez a két csodálatos nap!