Nyár közepe van lassan, ezért mindenki nyaral. Mi is. Ennek ellenére csak összegyűlt egy kis csapat, hogy újra felkeresse a Nagykopaszt, a mammutfenyőket. Hogy ne csak télen lássuk ezt a tájat, de nyáron is mutassa meg a csodáit. Télen rókanyomot követtünk a kotorékig, most őzeket és szarvasokat "kerülgettünk" ezen a vadregényes tájon. És pillangókat! Annyi lepke szállt körülöttünk, amennyit még sosem láttunk - leszálltak mindenre, a táskáinkra, kezünkre, fejünkre...

A kilátóhoz egy óra alatt értünk fel Nagykovácsiból. Hosszú pihenés következett, mert egész eddig felfelé kapaszkodtunk. Most sokáig lefelé fogunk menni, de még hosszú út várt ránk. Először az indiánfilmeket idéző kopasz, de virágokkal borított dombok következtek, majd leereszkedtünk a Telki felé menő útra. Újból bebújtunk az erdőbe, hogy sok-sok létrán átmászva úttalan-utakon közelítsük meg Budakeszit. 

A mammutfenyőknél volt az utolsó megállónk az út vége előtt. Mindig csodálatosak, akárhányszor is látjuk őket!

A buszvégállomásnál fagyit kapott mindenki, jól esett a nagy melegben, sütit is ettünk, aztán indulás haza! Most egy-két hétig nem találkozunk, de aztán folytatódik minden tovább!