Ragyogó szép időben, talán túlságosan is nagy kánikulában készültünk neki a velencei útnak. De nagyon nem törődtünk vele, mert várt minket a tó! Odafelé is nagy tömeg volt, ám mint később kiderült, visszafelé sokkal nagyobb megpróbáltatások vártak ránk.

De szép sorjában.

Megérkeztünk a tóhoz, a szokott helyünkön, a fák alatti árnyékban leterítettük a törölközőket és már rohantunk is a vízbe. Nagyon jó volt! Szinte egész nap ki sem jöttünk, a víz kellemes meleg volt, ha egyszer rászánta magát az ember, hogy bemenjen. Nagy csaták zajlottak a vízben: labdával, vízipisztollyal, frizbivel.

Ebédre ettük, amit vittünk, később meg elmentünk a nagystrandra lángosért (annyira nem volt jó!).

Kár, hogy olyan hamar elment az idő, készülődni kellett hazafelé. Ha tudtuk volna, hogy vonatunk több mint egy órát késik, akkor még bőven ráértünk volna. Így azonban az állomáson vártunk rengeteget, aztán álltunk hazafelé. Ráadásul még késett is a vonat. Szóval az utazást kihagytuk volna, ám így is jó nap volt!